Egy beszélgetés margójára.

Vasárnap beszélgethettem Magyarország egyik legikonikusabb színészével, szinkronszínészével, Epres Attilával. Több mint ezer szinkron, volt, hogy évi 280 előadás, és most a 60. születésnap.

Ebből az alkalomból köszöntöttem fel, Balatonboglár nevében. Az itt lakók, és az innen elszármazott, de valójában örök bogláriak nevében. Hiszen ő is az. A szíve mindig Boglár és a Balaton felé húz. Rokonai laknak itt, élmények kötik ide, a szabadság érzése, ami neki nagyon fontos.

Hogy miről beszélgettünk? Boglárról, emberekről, színészetről, szinkronról, élményekről, világlátásról, és még annyi mindenről lehetett volna, ha nem szorít az idő.

(A teljes riport a BVE honlapján, Facebook oldalán, és YouTube csatornáján is megnézhető.)

Ami mindenkinek kiderülhet a beszélgetésből, hogy ő maga az optimizmus, a pozitivitás. Bármit sodort is elé az élet, bármin kellett is keresztülmennie, mindig megoldotta. Mert hitte, tudta, eldöntötte. Nem akar vitázni feleslegesen, bár megvan a véleménye a világról és ezt vállalja is. Látja a rosszat maga körül, mégsem hagyja, hogy ez megmérgezze őt és a családját. Teszi a dolgát (ahogy ő fogalmaz), és élvezi az életet, ami megadatott, amiért dolgozott és dolgozik. Nem egyedül, a családdal.

Igazán nagy megtiszteltetés volt, hogy beszélgethettem vele. Vele, aki a sok munka, elismerés és díj mellett is megmaradt embernek. Igazán jó embernek. Sokaknak példája lehetne.

Művész Úr, köszönöm!

Molnárné Jezerniczkv Dóra (riporter)