Alcím: Pados József emlékkönyv (Születésének 100. évfordulójára)
Szerkesztő: Holczman József, Vörös Péter, Kalász József
Megjelenés: 2016
Pados tanár úr egy különleges szellemi szépséget ajándékozott Balatonboglárnak. Negyedszázadon át nem volt olyan társadalmi ünnep, amelyen a kultúrház tolongó emberekkel ne telt volna meg, arcukon a katartikus, közösségi élménnyel. Először ezek az emlékezetes esték voltak a balatonboglári közélet beszédtémái.
Sokáig megőrződött emlékkép, fiúk-lányok sétálva a színpadon, kézben egy szál virággal énekelik: „És mi arra születtünk, hogy a Föld sebeit begyógyítsuk / Életünkön át, életünkön át./ Arra születtünk, hogy mindig menjünk, meg ne álljunk, / Induljunk tovább, induljunk tovább.” Aztán az önálló estek, színdarabok. Villon est – karakteres kötéllel, mint díszlet. Jack London – nagyon jól kiválasztott szereplője – kiáltotta: – Arany! Arany! A tiszaeszlári Szabó Eszter története, áldozati bárányként a közönség között elvonulva perzselt a sors-fájdalma. Lenyűgöző darab volt, mint az Antigoné a látványával is, a Nagyidai Cigányok remek zsivaj hangulatával. És hosszan, és hosszan kellene sorolni egészen a Karnyónéig. Nagy tervei is voltak, felnőtt színházat is gondolt, filmes terveket is szőtt. Három ember egy csónakban – humoros regényen gondolkodott, de egy Mrozek drámát is dédelgetett. Nem jutottak el a megvalósításig, a sikeres diákszínpad sok energiát vitt el.
Nyugdíjba vonulása után – érthető módon – nehézkesebben mentek a próbái, talán egykori kollégák is más utakat jártak, de a rendszerváltás utáni értékrend is kevesebb figyelmet fordított az efféle műveltségnek. A diákszínpad lassan kialudt. A diákszínpad dokumentumai fotók, filmek, kéziratok is őrizetlen helyekre kerültek archívum helyett.
Sokáig megőrződött emlékkép, fiúk-lányok sétálva a színpadon, kézben egy szál virággal énekelik: „És mi arra születtünk, hogy a Föld sebeit begyógyítsuk / Életünkön át, életünkön át./ Arra születtünk, hogy mindig menjünk, meg ne álljunk, / Induljunk tovább, induljunk tovább.” Aztán az önálló estek, színdarabok. Villon est – karakteres kötéllel, mint díszlet. Jack London – nagyon jól kiválasztott szereplője – kiáltotta: – Arany! Arany! A tiszaeszlári Szabó Eszter története, áldozati bárányként a közönség között elvonulva perzselt a sors-fájdalma. Lenyűgöző darab volt, mint az Antigoné a látványával is, a Nagyidai Cigányok remek zsivaj hangulatával. És hosszan, és hosszan kellene sorolni egészen a Karnyónéig. Nagy tervei is voltak, felnőtt színházat is gondolt, filmes terveket is szőtt. Három ember egy csónakban – humoros regényen gondolkodott, de egy Mrozek drámát is dédelgetett. Nem jutottak el a megvalósításig, a sikeres diákszínpad sok energiát vitt el.
Nyugdíjba vonulása után – érthető módon – nehézkesebben mentek a próbái, talán egykori kollégák is más utakat jártak, de a rendszerváltás utáni értékrend is kevesebb figyelmet fordított az efféle műveltségnek. A diákszínpad lassan kialudt. A diákszínpad dokumentumai fotók, filmek, kéziratok is őrizetlen helyekre kerültek archívum helyett.
Józsi bácsi halála után kedves felesége, Jutka asszony felkeresett egy szalagos irattartóval a kezében: – Nem is tudta még a szűk környezete sem, – ilyesfélén kezdte -, hogy Jóskám mennyi novellát írt. A rádióban, egy-egy irodalmi magazinban jelent meg pár, de azokat álnéven adta le. Jutka néni odaadta, s – Még több ilyen dosszié van, ezek a legkorábbiak.
Elolvastam, s nagyon megérintett az az érzékenység, amivel a történeteit, a szereplőit, a környezetet leírta. Ebből a dossziéból válogatva született 1997. karácsonyára a Tavalyi levél novelláskötet. Szerencsére a kiadás ISDN katalógusszámot kapott, így néhány példányát méltó helyeken, olvasók elérhetik. Lett volna folytatása, de valahogyan olyan helyre sodródott a többi dosszié, amelyet nem sikerült felkutatni. Ahogyan az előadásokról készült videó anyagok sincsenek föllelhető helyen, a fotókból is kevés került a mindenség albumába. Aki nem olvasott bele, az nem is sejtheti, hogy egy alkotó értelem szülte irodalmi művek elvesztése pótolhatatlan vesztesége az egyetemes irodalomnak.
Születése 100. évfordulóján – 2016. március 24-én – rendezett emlékestre készítettük el a „Folytassátok, ha majd nem leszek!” című emlékkönyvet (ISBN 978-963-12-5023-7), melyben – köszönet a megőrzőinek – összegyűjtöttünk egy kis szeletet Pados József szellemi örökségéből: három színpadi szövegkönyvét, egy novelláját, korabeli írásokat, képeket, befűzve egy-egy oldalt ki-ki legkedvesebb saját emlékének, s egy konferansz animációt is a régi iskolás könyvekbe jobb alsó sarkaiba rajzolt módon. A könyvvel egy hosszútávfutás is elrajtolt, ugyanis beépítettünk üzenetet az utókornak: egy qr kód mutat a felhőben tárolt, Dorottya színdarab filmjére. Vajon ki éli túl a másikat? Talán lesznek, akik el fogják tudni majd dönteni. Mi abban bízunk, hogy a könyv, a Gutenberg Galaxis túlél mindent, s abban is, hogy azok kezébe is eljut, akiknek az utólagos elismerését várja.
Elolvastam, s nagyon megérintett az az érzékenység, amivel a történeteit, a szereplőit, a környezetet leírta. Ebből a dossziéból válogatva született 1997. karácsonyára a Tavalyi levél novelláskötet. Szerencsére a kiadás ISDN katalógusszámot kapott, így néhány példányát méltó helyeken, olvasók elérhetik. Lett volna folytatása, de valahogyan olyan helyre sodródott a többi dosszié, amelyet nem sikerült felkutatni. Ahogyan az előadásokról készült videó anyagok sincsenek föllelhető helyen, a fotókból is kevés került a mindenség albumába. Aki nem olvasott bele, az nem is sejtheti, hogy egy alkotó értelem szülte irodalmi művek elvesztése pótolhatatlan vesztesége az egyetemes irodalomnak.
Születése 100. évfordulóján – 2016. március 24-én – rendezett emlékestre készítettük el a „Folytassátok, ha majd nem leszek!” című emlékkönyvet (ISBN 978-963-12-5023-7), melyben – köszönet a megőrzőinek – összegyűjtöttünk egy kis szeletet Pados József szellemi örökségéből: három színpadi szövegkönyvét, egy novelláját, korabeli írásokat, képeket, befűzve egy-egy oldalt ki-ki legkedvesebb saját emlékének, s egy konferansz animációt is a régi iskolás könyvekbe jobb alsó sarkaiba rajzolt módon. A könyvvel egy hosszútávfutás is elrajtolt, ugyanis beépítettünk üzenetet az utókornak: egy qr kód mutat a felhőben tárolt, Dorottya színdarab filmjére. Vajon ki éli túl a másikat? Talán lesznek, akik el fogják tudni majd dönteni. Mi abban bízunk, hogy a könyv, a Gutenberg Galaxis túlél mindent, s abban is, hogy azok kezébe is eljut, akiknek az utólagos elismerését várja.