Kalász József elnök tollából
Az egyesület által rendezett, Klotz Miklós könyvbemutató margójára (Időpont: 2023.03.10., Helyszín: B. Lukács K. Városi Könyvtár)
A könyvbemutatóról: ez az a helyzet, amikor talán nem is igen lehet elbeszélni a látottakat, inkább idézünk a Lyukas Órából, ami három oldalt is szentelt a könyv bemutatására:
Klotz Miklós fotóművész kötete előszavában így ajánlja olvasói figyelmébe unkáját: „Talán megengedi a kedves olvasó, hogy az érzelmeimen keresztül jellemezzem és mutassam be Torockót! Másképp nem is tehetném. Elfogult vagyok. Torockó és környéke számomra — és még sokak számára — az a hely, ami rabul ejt, ami nem enged, ahová nem lehet nem visszatérni. Ehhez az érzéshez pedig elég a jelenlét. Nem fontos hozzá ismerni a rejtett értékeket, a hagyományokat, a múlt kincseit. Erős energiájú terület ez. Nem lehet, és nem is kell elbújni a hatása elől. Elég egy kirándulás a Székelykőre, egy séta a fehér házak előtt, elég megpillantani egy viseletbe öltözött asszonyt, kortyolni egyet a friss forrásvízből, meghallgatni egy istentiszteletet az unitárius templomban, vagy épp szóba elegyedni egy torockói emberrel az utcán, vagy a számos kocsma egyikében. Ám ha valaki mégis mélyebbre szeretne ásni azért, hogy kíváncsiságát kielégítse, akkor nem marad el a várt jutalom. Egy igazán egyedi, különleges múltú világról kerül le a lepel, amelynek hatására tartós szerelem csírái bontakozhatnak ki. Akit vonz egy ilyen felfedező utazás, merüljön el e könyv lapjai között, és ne lepődjön meg, ha közben hallani véli a szirének énekét.”
A továbbiakban Csécs Márton, Torockó unitárius lelkésze ismertető mondataiból válogatunk. A Torockó és viselete című könyv, amely tizenhét év alázattal végzett munkája szüretének tekinthető: értékeket bemutató — érték. Az unitárius Torockó azon tárát jelenti, amely nem csak kordokumentum, de felemelő esztétikai élményt is nyújt mindenkinek, aki kezébe veszi. Az igényes kiadványnak a lapjai nem rejtenek, hanem megmutatnak. Feltárnak egy olyan világot, amely megragadóan egyedi. Betekintést adnak egy olyan közösség életébe, amely a legapróbb részletekig menően, szerte-ágazó odafigyeléssel teremtett erényeset. Tárgyit és szellemit egyaránt. Amit igényességével, teljes lényét megkövetelő odaadásával, akarásával, szemfülességével, újraértelmező tehetségével a torockói ember Isten segítségével megalkotott, azt igyekszik megmutatni a legnagyobb tiszte-lettel és alázattal. A világ változik, s benne mi magunk is. Ennek a ténynek engedelmeskedve el kell mondani, hogy néhány, a könyv által feltárt és megmutatott valóság/arc mára múlté, de az is tény, hogy mindezek ma is hatnak és meghatároznak. Klotz Miklós kiadványa joggal sorolható be azon nyomdatermékek közé (Jókai Mór: Egy az Isten, Gyallay Pap Domokos: Vaskenyéren, Ignácz Rózsa: Torockói gyász, Furu Árpád: Torockó népi építészete, Tamáska Máté: Torockó felfedezései), amelyek mérföldkövet jelentenek a közösség életében.
A Kőköz meredek sziklái, valamint a Borévi-szoros határolta medencében fekvő falu épületeiben megjelenik a meghatározó hagyományokból gazdagon táplálkozó népi kultúra mellett a városi követelményekhez való illeszkedés kényszere is. Torockón a klasszicista stílusban, múlt századi polgári ízléssel felépített lakóházak biztosítják az egységes és egyedi látványt, miközben városias hangulatukkal hozzájárulnak a falu építészetének esztétikájához is. A múltból fennmaradt történetek többféle, kegyetlennek tűnő, bányabalesetekkel és temetkezéssel kapcsolatos szokásról is beszámolnak. Ilyen szokás volt például, hogy a pap a bánya beomlását követően azonnal elbúcsúztatta a bent ragadt személyeket. Mert a megfelelő módszerek hiányában megkísérelt bányamentés vár-hatóan további áldozatokat követelt volna… Torockó nagy múltra visszatekintő bányásztevékenysége mellett a különleges temetkezési szokások tekintetében is egyedülálló hagyományokkal rendelkezik…