Szerkesztő: Kalász József, Szeri Gabriella
Megjelenés: 2019 (BVE)
Úgy 2003-ban (vagy tán egy évvel korábban?) kimentem a bugaszegi remetéhez, a kissé felfeslő baráti szálaink összefércelésének szándékával, meg azért is, mert igen kíváncsi voltam rá, és a hírből hallott bugaszegi terveire. Nem dicsérem magunkat, mint két úriember – semmi politikai fölemlegetés (lerendeződött az az évek során más szövegkörnyezetben). A következő alkalmakkor már fényképezőgépet, s kamerát is vittem, mert – ha az övével megközelítőleg sem mérhető vehemenciával, de – hamar beleszerettem a dolgaiba. Aztán az lett az egészből, hogy rendszeressé váltak a kilátogatások, gyermekeim legfőbb kiránduló-célpontjává is Jani bácsi Bugaszege lett – megnézzük a kiskecskéket, és Ugrancs Pötyit -. A videófelvételekből filmek is kerekedtek, melyek megjárták majdnem az egész ország függetlenfilmes fesztiváljait. Ennyi rajongót kevesen szereztek maguknak, mit ezeken a fesztiválokon a bugaszegi Csere János. Az egyik legemlékezetesebb Hajdúböszörményben a fesztivál gála-vetítése volt. A tanítóképző főiskola több száz fős előadótermében vagy kétszáz főiskolás hölgy is helyet foglalt. Sikongattak a Bugaszeg c. film vetítésekor, s utána többször is hallottam itt-ott hangosan ismételgetni – nem kis derűvel – egy-egy idézetet a filmből, sőt még a film végi éneket is többek énekelgették. De Szombathelyen, Zalaegerszegen, Veszprémben sem volt kevésbé népszerű Csere János és dolgai.