Pados József 1916. március 24-én született. Középiskolát a győri bencéseknél végzi, majd utána a római katolikus tanítóképzőt. Főhadnagyként harcolja végig a világháborút, megsebesül, 60%-os hadirokkant lesz. Emiatt pályát módosít, magyar-történelem szakos tanári diplomát szerez, tanít, dolgozik a művelődésért a közigazgatásban. Letelepedik Balatonbogláron. Ír, érvel, vitatkozik a boglári közéletért. Pályája során elszakíthatatlan, hosszú, tartalmas kapcsolatba kerül az irodalommal. A balatonboglári szakiskolában pedagógusként – majd nyugdíjasként is – vezeti az iskola diákszínpadát országos sikerekkel: két helikoni arany, az Antigonéval országos első. Nincs városi ünnepség a lenyűgöző – néha kicsit groteszknek is tűnő, teltházas diákszínpadi előadások nélkül. 1993. augusztus 20-án Somogy megye Közművelődési díja kitüntetést kapja. 1995. április 2-án meghal. Regényeiről, számtalan novellájáról még szűk környezetében sem tudtak. E kötet, korai novelláiból válogatás, egy-két generációval előbbi élet üzenete, mintegy tavalyi levél.
A kötetet egy akkor fiatal középiskolás, nagyon tehetséges művészpalánta illusztrálta. Ő Tóth Evelin (asszonynevét nem tudjuk), ma Svájcban él, talán képzőművészettel foglalkozik. Egy régi ígérete még beváltatlan: repülőjegyet küld az első kiállítására. Eredeti képeit bekeretezve, becsben őrzik régi tagjaink.
Azt sajnáljuk, de nagyon, hogy a több dossziényi írás, melyeket egy alkalommal kedves felesége Jutka megmutatott, amelyeket talán senki sem olvasott, azok ismeretlen kezekbe kerültek, de rosszabb esetben értéktelen lomként semmisültek meg. Megbízhatott volna bennünk. (Kalász József)
