Szőlőskislaki beszélgetések
Családi fényképek sokasága régi, zömében desszertes dobozokban, melyek – ha mára megkopva, megfakulva, de – még mindig őrzik egykori díszeiket. Bizonyára azokhoz is tartozik emlék, ami lehet családi, vagy talán sorsdöntő, különleges pillanat őrzője.
A fényképek többje már megsárgult, történelemre, mesélésre érett. Némelyiken gyermekfirkák, mások megvonalazott hátulján gyöngybetűs írás, talán az első próbálkozások egyike. Sokukon van számtalan gyűrődés, folt. Akad olyan is, amelyikről levágtak egy darabot, egy el nem mondott történet néma tanúját.
De vannak és nézegethetők, egy egész életet el tudnának mesélni. Szülőkről, testvérekről, gyerekekről. Mesélni tudnak munkáról, barátokról, ünnepekről, családi eseményekről. De, akár közösségi dolgokról, hovatartozásról, összefogásról. Bálokról, tollfosztókról.
Ebben a könyvben, az itt leírt beszélgetésekben mind önmagukról, mind családjaikról, szeretteikről, szomszédjaikról, barátokról, munkatársakról szólalnak meg páran, szőlőskislakiak.
A beszélgetéseken nincsenek sminkek, azokat nem öltöztette a mesélő ünneplőbe. Azok szorgalommal végzett munkáról, tisztességben leélt életről, a család összetartásáról, az ünnepek fontosságáról, az emlékek megbecsüléséről szólnak.
Csak rajtunk múlik, hogy milyen lélekkel hallgatjuk meg őket, mert lehet tartalmas, mint egy királyi lakoma, érdekes, mint az univerzum, pótolhatatlan, mint a magyar korona, utánozhatatlan, mint a nagymama töltött káposztája.
Kalász József
