Végy egy kiló finomlisztet, húsz pengőért élesztőt, morzsold bele fél liter langymeleg tejbe…. Nem tudom mit gondolt az én drága nagymamám a pengő időtállóságáról – mint súlymértékről – amikor balra dőlő, szálkás betűivel, az időnként megnyálazott tintaceruzával leírta a kalendárium üres oldalaira a farsangi csöröge-fánk receptjét. Vasmarkú nyomasztó csend volt a konyhában. Nagymama a sparhelten sütötte a csörögét. Nagypapa a szemére eső sapkáját igazgatta a sámlin ülve, mintha örökké hibát lelne azon. Apám a rádiót tekergette, ami együtt sercegett a forró zsírral. Lőnek Pesten! Mi meg sem szólaltunk. Aztán nemsokára jöttek hozzánk.
– Jóska legyen nálad a tanácsház kulcsa. Téged mindenki ismer, mindenki szeret. Édesanyám összerezzent, nem szólt egy ideig, majd:
– Vegyenek, friss. Most sült ki, még talán forró is.
Aznap hiába lestük öcsémmel a gyorsan leapadó tányért. Mind megették. Sokáig haragudtam emiatt a Nagysapkásra, de pár évre rá, amikor édesapám beteg volt, segítettek fölásni a gépház-kertet, akkor megbékéltem.
Kedves Olvasó!
Elfogadva a szívélyes invitálást, Illedelmes vendégként benyitunk egy-egy boglári konyhába, ebédlőbe, nappaliba, teraszra – kinél hova – megkérdezni: – Hogy vagy? Hogy tetszik lenni?
Könyvbemutató (2018) megtekinthető ITT:
